Művészeti iskolánk tanítványai körében nagyon népszerű hangszer a zongora. A legkisebbektől a legnagyobbakig sikerélményekben gazdagon végzik tanulmányaikat. Azon gyermekek számára, akiknek nincsen saját hangszerük, lehetőség van Úriban, az Általános Iskolában gyakorolni.
Írta: Lukács Ildikó
tagintézmény-vezető
Művészeti iskolánk tanítványai körében nagyon népszerű hangszer a zongora. A legkisebbektől a legnagyobbakig sikerélményekben gazdagon végzik tanulmányaikat. Azon gyermekek számára, akiknek nincsen saját hangszerük, lehetőség van Úriban, az Általános Iskolában gyakorolni. Zeneiskolai előképzőbe már az első osztályosok jelentkezését is szívesen várjuk.
A zongora egy billentyűsorral összeköttetésben álló, kis kalapácsokkal megütött, hangszekrény, amelyben kifeszített fémhúrok adják a zenei hangot. A zongora billentyűs, polifón húros hangszer, hangképzése mechanikus, a kezelése a többi hangszerhez képest egyszerű, viszonylag könnyen és gyorsan elsajátítható. Népszerűségének oka az is, hogy segítségével egy játékos több szólamot képes egyidejűleg megszólaltatni rajta, így a legegyszerűbb gyermekdaloktól, népdaloktól, a zenekari vagy kórusműveket, de akár operákat is könnyen előadhatunk.
A zongora szót Barczafalvi Szabó Dávidnak köszönhetjük, aki a nyelvújítás korában számtalan új magyar szót gondolt ki. Nem vette át az idegen nyelvekből az effajta hangszerek megjelölésére használt szót, hanem újat hozott létre. Az ő korában a zongoraféle hangszerek neve a külföldön clavecin (klav-szen), épinette, cembalo (csembaló), fortepiano, Klavier és Spinet volt, amely szavak vagy a hangszer egyik jellegzetes alkotórészét emelték ki, mint például a billentyűzetet (claves), a húrt megszólaltató tüskét (épinette), vagy a kalapácsos zongoránál a játék lehetőségét: erősen-gyengén (forte-piano). Ezzel szemben Barczafalvi Szabó Dávid a zeneszerszám hangzásából indult ki, és a zeng, zsong szóból (esetleg a zong, zonog tájszóból), valamint feltehetően az orgona szó együttes hangzása alapján faragta a zongora szót. Ez a szó is, mint minden újítás, lassan ment át a közhasználatba.
A zongora hangszercsalád
Csembalót,a többi zongorafélétől tehát a pengetőkészülék (bábu) különbözteti meg. A billentyű itt kétkarú emelőként működik, de az ütőke (kalapács) helyett egy bábu áll a billentyű belső végén. Ez a bábu egy keskeny kis léc, amelynek alsó oldalán ólomnehezék van, hogy megütése után biztosan visszaessen az alaphelyzetbe.
A spinéthordozható hangszer volt. A húrozatot, mint a csembalónál toll, fém, esetleg bőr tüskebábu (pengetőeszköz) szólaltatja meg.
A virginálmagas fekvésű és igen kis hangszer volt.
A klavikord a zongora közvetlen elődjének tekinthető. Az asztalra helyezhető, téglatest alakú zöngeszekrényben a keresztben kifeszített (rendszerint kettős) húrokat a billentyűzettel összeköttetésben álló érintők (úgynevezett tangentek) szólaltatták meg úgy, hogy azokat megütötték. A billentyűkre keresztben futó húrozatát fémérintő hozta rezgésbe.
Ha szeretnél többet megtudni a zongoráról, olvasd el a hangszer kialakulásának történetét!
Tanár: Ősz-Fakas Krisztina
