Az elmúlt évtizedekben került be Magyarországon a zeneiskolákban tanulható hangszerek sorába a szintetizátor. Művészeti iskolánkban a szintetizátor hangszer tanulása nagy népszerűségnek örvend, sok növendékünk tanul ezen a hangszeren.
Írta: Lukács Ildikó
tagintézmény-vezető
Az elmúlt évtizedekben került be Magyarországon a zeneiskolákban tanulható hangszerek sorába a szintetizátor. Művészeti iskolánkban a szintetizátor hangszer tanulása nagy népszerűségnek örvend, sok növendékünk tanul ezen a hangszeren.
A hangszintézis története az 1940-es évekre nyúlik vissza, közérthető formában az első tudományos publikációt Daphne Oram készítette 1958-ban, melyet az "Oramics"-technológiaként nevezett el. Tulajdonképpen ez a kezdetleges szintetizátorok működését ismertette. Kezdetben analóg szintetizátorok fejlődtek ki, később digitálisak, majd az analóg technika reneszánsza révén divatba jöttek a virtuális analóg, illetve egyéb szoftverszintetizátorok. A kezdeti analóg szintetizátorok vezérlőfeszültséggel (Control Voltage – CV) működtek, de a mai szintetizátorok vezérlését jelentősen megkönnyíti a MIDI vezérlés használata (amely egy aszinkron soros vonali digitális kommunikációs protokoll).
A szintetizátorok általában két fő részből állnak, ezek egyike maga a hangkeltő rész (agy), illetve a kezelőszervek (billentyűzet, hajlítókerék/kar, potméterek, illetve egyéb vezérlőeszközök). Ár és helytakarékosság szempontjából léteznek keyboard nélküli hangmodulok ("szintiagyak") is, ezek általában rack-ládába szerelhetők és főleg stúdió felhasználásra készültek (feltételezik hogy van a közelben vezérlő billentyűzet, masterkeyboard).
Ha szeretnél többet megtudni a szintetizátorról, olvasd el a hangszer kialakulásának történetét!
Tanár: Tóth Sándor
